Tavaly ilyenkor egészen sokáig aludtam, ami a kilencedik hónapban már nagy dolognak számított. Születésnapom volt, ezért terv szerint készülődtem, hogy miután letudtuk a szokásos vizsgálatot -lehetőségeimhez képest csinosan- ünnepeljünk valahol. Sminkelés közben éreztem, hogy valami nem stimmel, nem fájt, de nem volt jó.
A szokásos vizsgálaton tappancsokat tesznek a várandós nő (esetünkben én) hasára, így figyelik a baba életjeleit, ami általában 20-30 percig tart, attól függ mennyire alszik a bébi, de most nem ez a lényeg. Az ápolónő finoman közölte, jobb ha áttotyogok a kórházba, mert valami készülődik, talán ma lesz az a nap. Nyilván az egekbe szökött a pulzusom, egyrészt még bő két hét volt hátra, másrészt nem volt nálam a “felszerelés” elvégre születésnapom van és ünnepelni megyünk. Nem szülhetek. Ma nem.
A kórházban már minden olyan gyorsan történt, hogy rengeteg részletre nem is emlékszem. Amikor azt mondták komplikáció adódott ezért azonnal ki kell venni, minden elhomályosult. Tudom, hogy havazott és emlékszem a felfordulásra illetve még azt sem tudom elfelejteni ahogy teljes sminkben, óriási hassal “vágtatok” az előkészítőbe, onnan pedig a műtőbe. Nehéz lenne leírni mit éreztem akkor. Soha nem féltettem még senkit ennyire, rettenetes volt. Nem untatnálak benneteket a részletekkel, hála az Uzsoki kórház ügyeleteseinek minden rendben ment, lényegében a fiam már akkor is izgága volt, így sikerült összecsomóznia a köldökzsinórt. A műtőből kifelé jövet az Ő arca volt az első amit megláttam és egészen biztos, hogy soha nem felejtem el azt az arcot. Azon a napon valami véget ért és egy egészen más, új kezdődött. 
Összességében bátran kijelenthetem, hogy életem legjobb és legrosszabb születésnapja volt egyszerre. Egy év telt el, a fiam akárcsak a szülei, igazi harcos típus, gyorsan rendbe jött és nagyon remélem, hogy már nem is emlékszik az egészre. Nagyjából két hónap sírás után én is feldolgoztam és rájöttem, hogy nem kell azon gondolkoznom mi lett volna ha, hisz minden rendben van, a gyermekünk egészséges, mi több, tökéletes.
Rengeteg élmény ért egy év alatt és néha még most is hihetetlen, hogy mindaz amit egy ANYA jelent, az én vagyok neki. Ez a lehető legösszetettebb szerep, ha mást nem is, ezt már megtanultam.
Annyi mindent tudnék még mondani, de talán soha nem lenne vége, ezért immár két csodás pasi társaságában megyek ünnepelni.