Tudom tudom, annyi a bemutatni való, újdonságok jönnek mennek, amivel illik lépést tartani, de a helyzet az, hogy még nekem sincs kedvem állandóan rohanni a trendekkel. Megállok most egy pillanatra, mert napok, sőt hetek óta Csángóföldön jár az eszem, ahol tavaly ilyentájt csodás napokat töltöttem. Muszáj megemlékeznem róla néhány szóval de főleg képekkel, mert nosztalgiázni jó és kell!
Létezik egy Miért pont Csángóföld nevű csoport, aminek a leírása tökéletes, így hangzik: “A moldvai magyarok lakta vidék sok utazót elkápráztatott. A mesés táj, finom ősi és mai ételek, az ízes régies beszéd, az archaikus imák, énekek, a színes népviselet, a nyugodt, megfontolt életfelfogás, a barátságos fogadtatás és sok minden olyan dolog, ami szavakban leírhatatlan, odavonzza, visszahívja az oda látogatókat.”
Szentül hiszem, hogy minél több embert ismersz meg, annál jobban ismered meg önmagad, illetve minél több helyet látsz, annál tisztábban látod a sajátodat a világban. Utazni remek dolog, ha valaki kicsit mélyebbre is néz akkor sokkal gazdagabbá válhat egy egy út után. Nem vagyok híve a mainstream kirándulásoknak, ha közkedveltebb városba/országba sikerül is eljutnom, inkább a “valóságot” keresem a cukormáz helyett.
Tavaly szeptemberben a moldvai csángó magyarok között töltöttünk el néhány napot, a hely neve Arini.
A vendéglátóink Klári néni és a (képen látható) férje voltak, nehéz lenne leírni a kedvességüket, emberségüket ezért meg sem próbálom. Annyi bizonyos, hogy a nagymamám után Klári néni főz a legjobban a világon.
Színpompás házak, végtelen mezők, békés csend és zavartalan nyugalom, de az igazság az, hogy nem vagyok tájkép párti. Egy arc/tekintet sokkal többet mesél, így most inkább ilyeneket mutatok Nektek.
Malacka is beköszönt 🙂
A hétvégi falunapokat is éppen elkaptuk.
Én kis naiv azt hittem rengeteget fogok majd mesélni róla, de még most sem tudom leírni mindazt, amit éreztem, tapasztaltam azalatt a néhány nap alatt. Más világ, mégis ahogy ef. Zámbó mondaná, minden ugyanaz másképpen. Egyszerre érzed magad szerencsésnek és szerencsétlennek. Feldolgozni az élményt nem könnyű, éppen ezért nem tudnék sűrűn odalátogatni, de kihagyni sem lennék képes. Egyszer az életben el kell menni és megtapasztalni!
Nem nagyon jártam még más ország magyar lakta területein, de amikor Erdélyben voltunk, én is hasonló élményekkel gyarapodtam. Hatalmas szeretet fogadott minket minden vendéglátónknál, szeretet felénk és szeretet a haza felé. Gyakran visszavágyom én is, és sokat gondolok az ott töltött napokra és az ott megismert emberekre 🙂
Én is! Az a sok történet, ami néha szívszorító, mégis minden és mindenki olyan kedves, odaadó és nagyon sokat lehetne beszélni róla tényleg. Más az értékrend.
ó, de édes lehetett az a néni! A mosolyából sugárzik a derű, az életszeretet. A nagymamámra emlékeztet 🙁 Köszönöm, hogy bemutattad Csángóföldet a te kamerádon keresztül.
(És vééégre egy blog, ami alapvetően beauty, de a valós életből vett képek sem önmagad fotózgatása – tudom, hogy már többször írtam, nagyon hálás vagyok érte, hogy nem egy üresfejű körömlakk-tesztelő blogger vagy!)
Igen, nagyon édes volt! Igazából három idős (özvegy) néni vigyázott a dédunokára, látod milyen nagyokat nevettünk 🙂
Nagyon sokat jelent, hogy ezt mondod, köszönöm!! Valóban más a célcsoportom, de sajnos vagy nem sajnos, kevesen értékelik az ilyen jellegű bejegyzéseket. A mondanivaló nem mindig megy át, ezért még nagyobb öröm, ha valakit eltalál! 🙂
csángóföldön még sosem jártam, de meghoztad hozzá a kedvem! 🙂 és annál rosszabb turista fotók nincsenek, mikor nézed a (persze bénán komponált és tök jellegtelen/színtelen) natúr tájat…
Jajj ne is mondd, falra mászom tőlük!
[…] itt nem a reklám helye, de ha érdekel ITT megnézhetitek a videót, képeket pedig már mutattam EBBEN a bejegyzésben. Egyszerre volt felemelő és nagyon fájdalmas, ráadásul a baba már bent volt, […]