Meglepő módon egyre többen kértek tőlem valami személyeset. Legyen szó anyaságról, arról, hogy milyen Szarajevóban élni vagy úgy egyáltalán bármit. Nos nem szándékoztam szezont fazonnal keverni, volt már személyes blogom, amit éveken keresztül nagyon szerettem írni, de egy pont után leálltam vele. A napokban gondoltam írni valami lányosat, ami még elfér a blog témái között, de vajon ki határozza meg mi idevaló és mi nem az? Mivel percenként több ezer különböző szálon futnak a gondolataim, nehéz egy témáról írni, nem is fogok. Legyen inkább ami jön, hámozzátok ki a lényeget. Vigyázat, sokkoló képek következnek!
Rendre előfordul nálam, hogy miután egy téma huzamosabb ideig piszkálja az érzékenységi faktorom, kifakadok. Vesszőparipám a társadalmi nyomás egyénre gyakorolt hatása, de igyekszem leegyszerűsíteni a történetet, kezdetnek beszéljünk a fodrászokról!
Nagyjából két éve vagyok Budapesten, előtte négy évig Szarajevóban, azelőtt pedig Szegeden éltem. Életem nagy részében hosszú hajam volt, mert hát természetesen vörös(es) és az úgy szép. Szerintem azután a lelki trauma után amit nagyjából öt éves korom körül szenvedhettem el, mikor is levágták a lófarkamat, mondván hogy úszni tanaulás közben zavarna és macerás szárítani, nem mertem újra levágatni. Nem elég, hogy vörös még rövid is? Képzelhetitek, csúfoltak is rendesen. Persze a személyiségemmel jól ellensúlyoztam. 
🙂
Az első képen ilyen a fejed, de olyan aranyooooos 😀 🙂 http://www.troll.me/images/yao-ming/fuck-that-shit.jpg bocsi, nem sértésnek szánom/tam
😀 Ugyan már, van nekem önkritikám! Ha nem tudnék magamon röhögni, nem mertem volna megmutatni Nektek a képeket 🙂
Valahogy idekeveredtem a blogodra és ez az első bejegyzés amit elolvastam tőled. Azt hiszem maradok :):):) (én is JÓ fodrászt keresek :D)
:))) jó volt olvasgatni 🙂
De édes vagy!
Ráadásul jó csaj vagy és bátor, hogy kiállsz magadért és a véleményedért! 😉
“hogy úgy normális emberek módjára táncolhassak az asztalon a barátaimmal” – hát ez nagyon tetszett 🙂 Én itthon tapasztalom elég sokszor, hogy ha már egy picit más vagy,akkor lenéznek.. pl.. miniszoknyát vettem fel? netalán magassarkú cipőt? pfujj, akkor jön a k-betűs jelző. Megjegyzem, városban élek, de elég beszűkültek az emberek. Veszprémben pl. teljesen más volt, a kutyát nem érdekelte, mit veszek fel, mit csinálok, ha mezítláb tapicskoltam a szökőkútban, nem szólt meg és nem röhögött ki senki. A fodrász-dilemma is azóta az életem része, mióta hazajöttem, egy normális, ügyes csajt találtam, aki alig pár hónappal azután, hogy elkezdtem járni hozzá, bejelentette, hogy terhes. Persze, örülök neki, nagyon gyerek-párti vagyok, de azóta megint kezdődött ezerrel a keresgélés, rosszabbnál rosszabb eredménnyel (volt, aki úgy öblítette le a festéket a hajamról, hogy utána vastag réteg maradt belőle a fejbőrömön, ócsárolták már a hajam minőségét, stb, de ez egy kisregényt is megérne… írtam anno a fodrászokról egy posztot). A rövid frizuráid egyébként nagyon tetszenek.
A picurhoz pedig erőt és kitartást, a szavaidból úgy veszem ki, hogy egyedül vállaltad (ha tévedek,akkor elnézést), ami nem semmi teljesítmény. A stílusodat imádom, rengeteg közös vonást fedezek fel, örülök, hogy blogolsz 🙂
A záró rész nagyon tetszett, kíváncsi voltam mivel fejezed be a végét, hogy zárod le ezt a bejegyzést. Nos igen, mi magyarok szeretünk tényleg mindent fikázni, mondjuk azt nem értem miért kéne lenézni a másikat a származása miatt, vagy amiatt mert hol lakik, nyilván, ha az ember külföldön él, valószínű hogy ott vágatja a haját 😀 Logikus.
Mondjuk jelenleg nem járok fodrászhoz, a barátnőm aki vágta a hajam-csak neki engedem- nem ér rá (pedig nem ingyen teszi amit tesz a fejemmel), úgyhogy jelenleg én pihenő állásban vagyok haj ügyileg 🙂
Nagyon jó poszt volt!
A képeken nagyon csinos vagy, tetszik a vörös hajad, szép színe van nagyon 🙂
Az utolsó előtti képen a hajad valami hihetetlen jól néz ki, vagány, de stílusosan! Az első pedig szerintem klassz, olyan életszerű 🙂
Nem is tudtam, hogy van egy pici babád :3 Sok sikert a jövőben is!
Fő, hogy megfogtad a lényeget 😀 Üdvözöllek!
Ennek igazán örülök! 🙂
Nagyon kedves vagy, köszönöm! Nem egyszerű, de megéri 🙂
Na igen, ez nagyon itthoni dolog sajnos. Gondolhatod, hogy milyen volt hosszas asszimilálódás után hazajönni bosnyákos stílusban, ami egyébként nagyon is közel áll hozzám. Máig külföldinek néznek mindenhol 😀
Szegény húgom szintén ezt tapasztalta, amikor évente egyszer hazajön Londonból vagy Brazíliából, úgy néznek rá mintha földönkívüli lenne, pedig csak kalap van rajta. Szörnyű.
Gyenge pontom a fodrász kérdés, sokkal több szerintem mint egy egyszerű vágás. Már nem merek kísérletezni velük :/
Nem, szerencsére ketten vagyunk, csak őt most nem kevertem bele! A gyermekem apja a világ legjobb pasija (nekem), váltott műszakban próbálunk életben maradni és sűrűn álmodozunk egy segítőkész nagymamáról 😀
Oh egyébként ha hiszed ha nem, az utolsó bejegyzésedkor jöttem rá, hogy több bennünk a közös mint gondoltam! Örülök a felismerésnek 🙂
Oh ha hallottad volna a reakciókat! Szarajevóban élsz? Püpü balkán, ott háború volt biztosan most is lőnek, 3 lábú kutyák rohangálnak, ráadásul muszlimok élnek ott akkor csak terroristák lehetnek. Most is röhögök ezeken.
Én is pihenőállásban vagyok és attól tartok leszek is. :/ A színét már én is szeretem, bár sosem festem állandóan változik. A fiamé is éppen ilyen, nagyon menők vagyunk 😀
Köszönöm, én is imádtam, pedig csak egy bosnyák fodrász műve. Ezért is akadok ki annyira a kérdésen, lenézik, de senki nem tud hasonlót sem alkotni.
Hát igen a fodrász téma…az Nekem is nagyon aktuális volt most, kipróbáltam ugyanis a póthajat, mert soha nem volt hosszú frizkóm, mikor esedékes lett a leszedése, rájöttem, hogy maradok a rövidnél…az eddig többé-kevésbé bevált fodrászom pedig valami olyan borzalmat varázsolt a fejemre…mint mikor az ember növeszti le a haját és már csak úgy lóg a fején…hu rémes volt! De csodával határos módon megtaláltam itthon, a mi kis városunkban a fodrászt, aki megvalósítja az elképzeléseimet…na ez jó hosszúra sikerült! Most kezdtem el olvasni a blogod, és azt gondolom, jegyezhetsz egy újabb állandó olvasót 🙂 😉
Akkor elnézést a félreértésért, szuper, hogy ilyen nagy egyetértésben nevelitek a picurt 🙂 Én egyelőre még csak álmodozom 🙂
Jaja, nagyon is megéri! 😉
I__I_(-_-)_I__I
Ez egy ilyen metálos figura akart lenni, de nem jött össze.
Szóval 2hete a fenékig érő hajam levágattam, csak úgy cirka 60centit drasztikusan tökösen és nem bántam meg. Úgy véltem, hogy nekem a rövidebb séró jól fog állni (azzal nem számoltam, hogy minden reggelre be fog hullámosodni), szóval reggel felkelek és jééé Oroszlán király néz velem szembe a tükörből. Úgyhogy kiló hajlakk, mert már csak azért se vasalgatom…. én nem a fodrászt hibáztatom, mert ő a kért kép alapján vágta csak nekem van ilyen gyógyi hajzatom.
Te mindegyik képen milyen kis aranyos vagy, az első hosszú hajas és a morcis kismamavagyokkapjátokbe kép is meggyőző. Mégis a mondókád vége az ami meggyőz arról, hogy te nem az a 0iq ciklon vagy, úgyhogy kérlek halmozz csak el bátran ilyen kis személyes történetekkel. (Az én fantáziám megcsiklandozta ez a Szarajevós sztóri is, érdekes világ lehet.)
Semmi vész, mindent értek 🙂 Üdvözöllek körünkben!
Megjöttél? :DDDD fuck yeah akkor érted mit magyarázok 🙂 Még azt mondják, rövid hajjal nincs annyi gond. Én majd' megőrültem minden reggel, de megérte. 🙂
Áh ciklon sosem voltam és már nem is leszek 😉 Egyébiránt Szarajevó a legjobb, legsokoldalúbb hely ahol életemben jártam, pedig szerencsére nem kevés volt. Annyira őszinte, vidám és szomorú egyszerre, tele fantasztikus emberekkel. Ódákat tudnék zengeni, csak diplomaták közelébe ne kerüljön az ember 🙂
Most még szimpibb lettél, mint eddig voltál. Gyönyörű vagy rövid és hosszú hajjal egyaránt, és nem csak a külsőd, hanem a lelked is szép <3
Bár úgy érzem 10 évet öregedtem az elmúlt 1 alatt, ez most nagyon de nagyon jól esett! Köszönöm :*
óóó, de jó, h nem maradtam le (teljesen) erről az irományról! ^_^
bízom benne, hogy még lesznek ilyen posztok is, mert öröm volt olvasni! és szarajevóról mesélőset is remélek még! 😉
a hosszú hajú képeken még inkább talán szlávos szépségnek érezlek, de bevallom, h nekem az ismi esküvőjén készült képeken is tetszik a frizurád, tény, h jóval konszolidáltabb, de neked az is remekül áll. 🙂
egy másik szakmát űző becsmérlésére, lenézésére szóló gondolatodhoz inkább nem fűzök semmit, túl sokáig fogalmazgattam és úgyis hasonló gondolatok születnének.
kifejezetten jó fodrászom nekem nincs (évente egyszer vágatok hajat, nagyon biztonsági játékos vagyok ebből a szempontból, bár tavaly már roppant “merészül” váll fölé érőre csapattam), viszont 2 barátnőmnek közös van és én is ismerem a lányt, olyan szuper dizájner hajakat vág, tényleg zseniális a lány, szívesen elkérem a számát, ha még nem lelted meg a magad kedvencét! 😉
Néha néha belefér egy ilyen is. Szarajevó már nagyon érik, csak ki kell találjam hogyan fogjam rövidre 🙂
Szlávos? Na ezt sem mondták még 😀
Én is biztonsági játékos voltam, de végül örülök, hogy bevállaltam a változást.
Hohohoho ide a telefonszámmal! Amint megint rám tör a vágathatnék, kelleni fog! Kösziiii
tökéletesen megértem, hogy milyen szar dolog bébiszitter és nagymamák nélkü babázni, nekem hiába van itt pesten az enyám, csak épp a világ egyik legönzöbb embere, és amióta a gyerekem megszületett, összesen kétszer volt képes 1-1 órát vigyázni a gyerekre, a másik nagymama meg messze van, és ő is úgy vállalja be a gyerekezést, ha én viszem oda, és a felügyelet garantáltan problémamentes, tehát a gyerekkel csak játszani kell,és az “demo” üzemmódban van.
nekem jelenleg a körömlakkozás a menekülés a majomketrecből, egyfajta pótcselekvés, mert különben meghülyülnék.
fodrász: azt merem mondani, hogy az én fodrászom nagyon jó, ő az első ember,akinek azt merem mondani, hogy becsukom a szemem, és szóljon ha kész, és tudom, hogy nem fogok sírni utána, hogy elrontotta a hajam
Ugyanez, csak fordítva. Az anyám másik országban, az anyós pedig még nem érzi magát nagymamának. Meg vagyunk lőve.
Nekem ez a blog az, kikapcsol különben megőrülnék.
Hajam egyre kevesebb van ugye, lassan nem is kell fodrász 😀
jaj, most vagy a szülés utáni hajhullásos időszakban? az borzalmas volt nekem is! aztán elkezdtem megint szedni a merz specialt és a kislányom 6 hónapos korában újra menstruáltam, és az ahhoz kapcsolódó hormonok megállították a hajhullást.
pont most olvastam megint ezt a bejegyzést, mert kicsit depisen indult a reggelem… hát köszönöm, megint pár helyen felnevettem, helyreállt kicsit a lelkibékém. 🙂 ” jól látszik a felemás hajam, ami nem rossz, de nem is jó” és az eskövői durcis kép a kedvencem. 😀 egyébként az én ismerőseim is rendre férjhez mennem már, komolyan már kezdem érezni a nyomást a boldog esküvői képek láttán (eldöntöttem, hogy nem is fogom megnézni őket egy ideig :D). a hajszínről viszont nem sok dolgot találtam (nyilván a képeken látszik, hogy változik). milyen színeket próbáltál? 🙂
De jó, hogy ezt mondod! Örülök neki 🙂 Áh nem szabad foglalkozni velük, így vagyunk különlegesek 😀
Nem festem a hajam, magától ilyen színváltós 🙂
:O akkor nagyon szerencsés vagy, mert gyönyörű színekben pompázik a hajad minden képen 🙂
Oh köszönöm! Hol vörösebb, hol szőkébb, évszak függő és persze akkoriban sokat utaztam, kiszívta a nap 😀
“Őőőő… és ott is olyanok a fodrászok mint itt?”
Erre az kérdésre kb. az lehet az adekvát válasz, hogy:
– Nem, OTT tényleg fodrászok vannak.
🙂
Igen, ezt kellett volna. Máig felmegy a pumpa, nem is értem. Azóta sem voltam itthon fodrásznál, a múltkor Selma levágta és még mindig tart 😀