Elmúlt hajnali kettő, ami azt jelenti, hogy mindjárt csörög a vekker, de most jól esne írni néhány sort. Gyakran előfordul velem, hogy ezer szálon futnak a gondolataim, ezért még beszélgetés közben is nehéz engem követni. Most ez is valami ilyesmi.
Szinte napra pontosan egy éve voltam Csángóföldön utoljára, korábban már mutattam is néhány képet. Holnap hajnalban ismét indulok Moldva felé, de ezúttal végre családostól, Andris baba elég nagy már az úthoz. Hmm már olyan régóta nem baba, de még nem tudom megszokni. Tényleg gyorsan felnőnek. Csángóföld egyébként a szívem egyik csücske (Szarajevó a másik), minden alkalommal átgondolom az egész életemet és kicsit visszatalálok önmagamhoz. Teljesen más világ az, de állítom, hogy el kell mennem ahhoz, hogy ebben a világban boldogulni tudjak és legyen erőm hű maradni az elveimhez. Talán egyszer mesélek róla bővebben, most csak annyit, hogy Klári néni főztje, kedves mosolyok, háborítatlan természet, szerető gondoskodás, finom ételek és nyugalom vár, de szinte biztos, hogy most sem jövök majd el sírás nélkül. Kettős út ez mindig.
Szerettem volna elmondani, hogy még most, két és fél év után is egészen furcsa nekem, hogy a másik oldalon tényleg ott vagytok, elolvassátok amit írok és még a videókat is megnéztétek. El sem tudom mondani mennyire jól esnek a visszajelzések, néha egy kedves szó, képeslap vagy türkiz szemhéjfesték, mert éppen arról jutottam valaki eszébe. Óriási öröm nekem valahányszor jelzitek, hogy ez vagy az segített a problémáitokon, hogy hasznos volt amit írtam és így tovább. Tudjátok. Imádom ezt a blogot írni, de főleg miattatok, a rengeteg kedves emberért akikkel így “ismerkedtem” meg. Csodás dolog volt ma találkozni egy olvasómmal Budapesten, holnap pedig egy másikkal Kolozsváron. Nem is tudom leírni milyen fontos nekem ez a közösség, Ti, akik erőt adtok ahhoz, hogy gyerek meg minden mellett, borzasztó fáradtan is nekikezdjek. Köszönöm! 
Jó hír, hogy hamarosan kezdődik a bölcsi és több időm lesz, hurrá! Erről is beszélek majd egyszer. Sem én, sem bármelyik anyuka nem rossz ember azért, mert várja a bölcsit. Ez az egész gyereknevelés dolog embert próbáló tud lenni. Ritkán írok babás posztokat, pedig hajaj lenne mit mesélnem…
Nos, most hogy kilelkiztem magam (köszi ha elolvastad!), lazítsuk a végét néhány pakolós képpel, túl sokat nem fűznék hozzá, mert ha most nem fekszem le, akkor a babzsákon fogok kinyúlni, és sejtem az senkinek sem lesz jó. Természetesen ha van kérdés, tegyétek fel! Most nem leszek pár napig, annyira nem vagyok menő, hogy előre megírjam a posztokat, de ezt gondolom már megszoktátok. Folyt. Köv.
