Ha látnátok most kinyúlt pólóban, egy bögre rosszul elkészített tea társaságában, fátyolmaszkkal az arcomon mosolygok a gép előtt. Megint Tina Turner énekel, ahogy évek óta, valahányszor leülök blogolni. Tök jó. Van kedvem írni. Van kedvem írni! Ez egy nehéz műfaj, főleg a beauty világában, amikor már senki nem -oké nagyon kevesen- ír. Ha nem jön az ihlet, az ember várja, várja, csinál minden mást, aztán majd csak visszajön magától. Általában úgy van.
Egyébként a napokban gondolkoztam rajta, hogy talán egyszerűen kiégtem, nem érdekel az egész, erősebb a “még egy krém vagy szérum és tényleg kifutok a világból” érzés, és gyakoribb a “senki ne akarjon nekem eladni semmit, és pláne ne kérdezze meg a véleményemet”. Hullámvölgy van/volt, abból is a rosszabb fajta, amikor a hétköznapokban már azt nyűgnek érzem, hogy vállalhatóra kell csináljam a fejemet, értsd: sminkelni, de!
Félre is tettem a gondolatmenetet, mert egyrészt tudom hogy jófejek vagytok és megértitek ha nem futószalagon jön a tartalom, másrészt sokkal jobb ha azért írok mert szeretnék, nemde? Szóval az úgy volt, hogy a napokban végre elmentem Beához, mert szegény hajamat is teljesen elhanyagoltam, na meg Bea nekem olyan mint egy perc csend a hangzavarban. Olyan nagyon szeretem, hogy nekem az is elég lenne ha csak mellettem üldögélne, teljesen mindegy. Végül még balett kompatibilis hosszra vágta (repült vagy 10cm), körben pedig maradt a nullás gép, de nem ez a lényeg, hanem hogy valahol hazafelé menet kezdett pislákolni a lelkesedésem, majd otthon előkerestem az egyik legélénkebb rúzsomat és tádám, meg is örökítettem! Haladás.
Kicsit túlzok, mert 2-3 hete konstans szeretnék írni egy kedvences arcápolósat, de Brandon (Deciem) halála valahogy sokkal jobban megviselt mint gondoltam, még akkor is ha valahol számítottunk rá, hogy valami rossz fog történni. Amikor elkezdtem befotózni a termékeket, akkor néztem hogy igen sok a Deciem és rossz kedvem lett, aztán elengedtem. Szentimentális én.
Nem sokkal Izrael után viszont megérkezett a Blanche rendelésem, és jaaj a kedvenc kávés radírom, a “hú de jó állagú” új szérum és a pihe-puha leszek tőle arckrém teljesen feldobott, ezt már csak tetézte hogy véletlenül találtam egy jó illatú gyümölcsös Yves Rocher tusfürdőt a fiókban, előkerült a babakék körömlakkom, vettem egy rakás tulipánt és még magamat is megtaláltam a Beauty Forum szakmai lapban, ami azért jó érzés volt na.
Ma például a Hiperkarma idézetes Pöttyös Rudin kívül, a napom fénypontja volt ez a nagyon szép Cseresznyevirágos L’Occitane parfüm újdonság, és a Mon Amour pasztell csodákat még nem is mutattam! Ezután előkerült a szekrényből az “elfogytak dobozom” amibe szépen rakosgatom az említésre méltől kencéket, természetesen a “te jó ég, ezt miért csinálták?” doboz mellett.
Erről jutott eszembe, hogy még nem is írtam az aPAD-ról sőt a C-vitaminos szérumról sem, pedig egészen érdekes kapcsolatom volt mind a kettővel! Kellene egy jó arctisztító, mert unok mindent ami van. Vicces, hogy a legtöbb blogger kisorsolja a Miss Sporty cuccokat, mert lássuk be ciki (vagy nem), de nekem hirtelen a tartós matt rúzsok, sőt még az alapozó is jobban működik mint mondjuk a Max Factor újdonságai. Szóval van itt téma, talán csak beszélgetni kellene róla, meséljetek, cseréljünk eszmét, kérdezzetek és jó lesz ez!