High end kozmetikumok

Jó ideje gondolkoztam már egy olyan bejegyzésen, amiben főleg a magasabb árkategóriájú termékekről írnék egy amolyan igen-nem szösszenetet. Nem tudom miért nem szeretek high end márkákat elemezgetni. Talán azért, mert korábban már megkaptam, hogy foglalkozhatnék többet a drogériás kínálattal (jelentsen ez bármit), mert a blogon sok olyan termék van, amit nem mindenki tud megfizetni. Az igazság az, hogy ha az ember éveken át sminktermékeket tesztelget, akkor egyrészt bizonyos idő után nehéz újat mutatni, másrészt sokkal több tapasztalatot szerez, azaz idővel megnőnek a minőség iránti igényei is. Az is előfordul persze, hogy kiküldenek 1-2 újdonságot, bár ez viszonylag ritka szokott lenni, de hozzátesz a gyűjteményhez.

Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy én bizony Chanel lány vagyok. Rengeteg könyvet olvastam el, megnéztem az életrajzi filmeket, tetszett az eszme és persze a Chanel eleganciája. A tapasztalataim vegyesek, de összességében azt hiszem inkább a nem felé billen a mérleg.

A parfümöm évek óta Chanel (szerintem már mindenki tudja, hogy Chance eau fraiche), elvétve persze próbálkozom mással is, de mindig visszatérek hozzá mert ez AZ illat. A krémpirosítókért odavagyok, remek a textúra, finoman intenzív és tartós színek, tényleg nem találtam veresenytársat, de az ajakra valókkal például nem vagyok kibékülve. A rúzsok nem kimondottan tartósak, a nude még foltos is, a szájfény pedig leginkább említésre sem érdemes. Rossz tapasztalatok után spirált sem tőlük vennék, ahogy az alapozó témát is feladtam. Száz szónak is egy a vége, Chanel ide vagy oda, ha biztosra szeretnék menni, akkor nem náluk keresgélek.

Ha ebben a vonalban egyet kellene választani, akkor Guerlain. Minden, ami Guerlain. Érdekes módon velük éppen fordítva van, az illataikat egyáltalán nem kedvelem, a sminktermékeket már annál inkább és nem, nem csak a csomagolás miatt.

Kezdem azzal, hogy az új La Petite Robe Noire ajakrúzs például mindenkinek tetszik, én mégsem mondanám rá, hogy megéri megvenni. A csomagolás tényleg édes (a lakkok is szépek), de kitekerésnél például nyikorog, ami 10e Ft környékén nekem nem fér bele. A nagymamám használt mindig Guerlain rúzsokat, már akkor sem szerettem az illatát és ha megnyalom az ajkaimat van az a fura, de semmiképpen sem kellemes íz. Felkenve színezett ajakbalzsam, az intenzitást lehet fokozni, de hajlamos kiemelni a száraz részeket. Nem rossz, de nem is kihagyhatatlan.

Kismilliószór elmondtam már, hogy a Lingerie De Peau púderalapozó életem egyik legjobbja. Anno egy sajtótájékoztatón találkoztam vele először és miután elfogyott, újra is vettem, mert hibátlan darab. Matt, mégis természetes végeredmény, önmagában is nagyon szépen fed úgy, hogy közben természetes marad. Ehhez képest nagytestvére a Parure Gold több mint 10.000Ft-tal drágább (27e), amit nem egészen értek. Elméletileg jobb, gyakorlatilag nagy különbséget nem véltem felfedezni, így nem mondanám hogy megéri beruházni rá, sőt a praktikusságot is figyelembe véve, a másik sokkal jobb.

Általában is az a tapasztalatom, hogy az arcra valóknál működik a „második bőr” érzés, legyen szó folyékony vagy púder állagról, de sajnos nagyon nehezen találok számomra is megfelelő színt, többnyire csak reptereken sikerül. A bronzosítók és persze az ikonikus gyöngyök is megérik a pénzüket, egyszer az életben érdemes kipróbálni, de mondjuk pirosító fronton máshol nézek körül.

A Lancome nekem valahogy mindig egy megbízható, de unalmas márka volt, nem éreztem késztetést, hogy bármit is megvegyek. Oké, szintén reptéren becsúszik néha egy spirál, vagy utazós paletta, de ebben ki is merült a barátságunk. Most, hogy Lisa Eldridge lett a kreatív igazgató, érezhetően változni fognak a dolgok. Itt van például a Juicy Shaker, ami egészen biztosan megosztó darab, én egyszerűen imádom, a Walk the lime elnevezés már csak hab a tortán. Azonnal kisimítja az ajkaimat, az illata isteni, a fénye nem kevésbé, és még rossz íz sem rontja el az élményt. Ha valamibe nagyon bele kellene kötnöm, akkor csak annyi, hogy jobban örülnék egy stabilabb applikátornak.

Estée Lauder, ami nem tudjuk pontosan miért, de tekintélyt parancsol. A Double Wear talán az egyik legnépszerűbb sminktermékük, ami valóban megéri az árát. Gyorsan szárad, szinte odaköt az arcra és egész álló nap ott is marad. Fényvédőtől és bőrállapotól függően persze kifényesedik, de még így is a legmegbízhatóbb alapozóm. Sajnos ugyancsak a színekkel van gondom és már nagyon bánom, hogy Berlinben nem vettem meg a legvilágosabbat. A Cool Bone nem rossz, de még mindig sötét és rózsás, ezért gyakran keverem össze valami mással. Ami a rúzsokat illeti, ha azt mondom Pure Color Envy, akkor a rúzsimádók tudják miről beszélek. A klasszikus változat nem a kedvencem, csodásan pigmentált és kényelmes viselet, de hajlamos elcsúszni, viszont a matt Envy már sokkal ígéretesebb! A folyékony változatot már magasztaltam, nagyon megbízható, nem szárít és szintén jó viselni, egy rossz szavam sincs, talán a Cold Fire egy picit foltosabb, ezért nagyobb odafigyelést igényel. Összességében engem a rúzsokon és az alapozón kívül más nemigen érdekel, a kínálat nem elég fiatalos vagy izgalmas nekem. Bumm.

A MAC nem tudom mennyire számít high end márkának, de kétségtelenül drágább és professzionálisabban hangzik. Én elsősorban matt rúzsokat veszek ha veszek, de szinte mindegyikre érvényes, hogy kompromisszumot kell kötni. Nagyon tartós, cserébe rettentően szárít, nem úgy mint a lipglass, amibe még egy légy is simán bele tudna ragadni. A szemhéjfestékek ritkán izgatnak fel, többnyire maradok a pigmentjeimnél. Amire előbb vagy utóbb be fogok ruházni az egy alapozó, csak olyan nehezen veszem rá magam, mert az első és utolsó próbálkozásomat követően tele lettem gyulladt pöttyökkel.

A Haute & Naughty az egyik legnépszerűbb szempillaspriál, amitől vérvörös lesz a szemem, de már napközben pandára hajazok, mert a legkisebb strapától is lefolyik. Igazából a MAC is olyan, hogy vannak nagyon jó és nagyon rossz termékeik, de ami nekem a legkevésbé sem szimpi, az az hogy minden a limitált kollekciókról szól. Állandóan jön valami limitált MAC ezzel vagy azzal, amik élőben valahogy soha nem tudnak meggyőzni, mintha nem a minőség, hanem a csomagolás lenne a lényeg és persze mindezt emelt áron, csak a készlet erejéig.

A NARS alapvetően nem egy drága kategória, bár viszonyítás kérdése ugye. A pirosítókat szeretem és minden vágyam egy vörös jumbo ceruza, de első körben a Sheer Glow alapozót szerettem volna kipróbálni, mert többnyire jókat olvastam róla és a Siberia a tökéletes színárnyalat. Nos, nem tudom mikor anyáztam ennyit egy alapozó miatt, de azt hiszem még a L’Oreal sem borított ki ennyire. Rögtön az elején utálom, hogy ehhez sincsen pumpa, ahogy egyébként a Double Wear is simán üvegben van, mint a MAC és sorolhatnám. Vicc, hogy 1500Ft-ért kapható az alapozóhoz, már ha kapható. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor jön az öröm, mert végre van egy olyan alapozó, aminek tényleg tökéletes a színe. Egy álom, egészen eddig ezt kerestem! Az állaga nagyon könnyed, eldolgozni sem nehéz (főleg szivaccsal). A fedése nem elég erős a Double Wear után, de abszolút rendben van, viszont 2-3 óra múlva púderessé változik és úgy ül az arcomra, mintha elfelejtettem volna eldolgozni. Rettenetes, nem tudom jobban leírni. Fényvédő nélkül is pont ugyanolyan szörnyű, ahogy a primer sem segített. Valahányszor nekifutok, mindig nagyon mérgesen mosom le.

Nem tudom kihagyni az egyik legnagyobb csalódásomat sem. Az F80 volt az alapozóecset mindenekfelett, egyszerűen imádtam amíg meg nem adta magát, ami nagyjából 3 hónap után történt. Egyáltalán nem vigyáztam rá kevésbé, vagy mostam volna erőszakosabban, egyszerűen elengedett a ragasztás és szinte egyben kijöttek a szálak. Elgondolkoztam rajta, hogy visszaküldöm, de nem volt kedvem bajlódni vele. Az RT Expert Face Brush nekem valahogy nem a kedvencem, ezért inkább megrendelem a Zoeva alapozóecsetét és remélem, hogy beválik majd. A Sigma egyébként néha elkezd érdekelni, máskor nagyon nem. Minőségre a szemhéjfestékek teljesen átlagosak, a szájfényt szeretem de szintén semmi extra, valahogy róluk nem a smink jut eszembe.

Emlékszem, anno felvásároltam egy rakás Lush terméket, amiktől aztán kiütéses lettem vagy korpás, de legalábbis viszkettem. Akkoriban kezdtem tudatosabb lenni és persze meg is néztem mi van bennük, ezután pedig véget ért a kísérletezés.

Amióta a Jászain dolgozom, minden áldott nap szóba kerül a Lush is, még mindig sokan keresik a régi helyén. Óriási esettanulmány egyébként, hogy közülük 70%-ban vannak azok akik azt sem tudják hol vannak (azután sem jönnek rá, hogy vásároltak), szappan-szappan, illetve sokan azt hiszik hogy a Lush is naturkozmetikum (éljen a marketing!). Vannak még a Lush hívők, akiknek teljesen mindegy mit kennek magukra, jó volt az illata és szép a színe, legjobb példa volt erre a Rehab sampon.

Én a fogtabit például szeretem, nem lett érzékeny az ínyem és tényleg nagyon hatékonyan tisztít, sőt talán még fehérít is, de a szappanok ugyanúgy fájdalmasra szárítják a bőröm, mint bármely másik. A Let the good times roll titka az illata, ami tényleg addiktív, de az arcomon ezt sem használom. Az arcpakolás megromlott a hűtőben, mert csípett, a tusolózselének meg tényleg semmi értelme azon kívül hogy cuki, de legalább drága. Senkit nem szeretnék megbántani aki szereti őket, kétségtelenül jól eshet néha 1-1 színes fürdő vagy mondjuk masszázstömb, de a Lush egyértelműen nem az érzékeny bőrűek legjobb barátja. Alkalmanként horror áron én is kipróbálok valamit, de egészen biztosan nem leszek függő.

Végül ami nálam kiverte a biztosítékot, az a Coconutoil Cosmetics. Először ugye az ajakbalzsamot vettem meg, mert van ez a dilim, hogy ajakbalzsamból sohasem elég. Nem értem, hogy 1200Ft-ba miért nem fért bele egy menetes tégely, az hogy 70% felett tartalmaz kókuszolajat itt még nem is baj, elvégre ez egy ajakápoló termék. Amin aztán tényleg kiborultam, az a folyékony dezodoráló készítmény volt, amit potom 2200Ft-ért vesztegettek a DM-ben. Erről csak annyit, hogy egyrészt folyik mindenfelé, nem lehet visszatekerni a tetejét, de még ez is mindegy lenne, na de 90% felett tartalmaz kókuszolajat. Várok egy kicsit, hogy mindenkinek leessen mekkora parasztvakítás ez a termék. Alapvetően kókuszolajat árulnak jó drágán, a dezodor árából vehetnék egy vödör kókuszolajat a sarki boltban. Van-e kedvem más terméküket is kipróbálni? Nincs az a pénz.

A sort még folytathatnám, de azt hiszem már így is bőven hosszú lett. Az a tanulság, hogy nem minden arany ami drága, mégis megéri beruházni 1-1 tényleg minőségi termékre, legyen az alapozó, rúzs vagy bármi, mert óriási különbségek vannak.

Ha olvasnátok még hasonlóról, esetleg más márkákról is, akkor szóljatok és nem fogok félni megírni! 🙂