Grúzia

Ha utazás, akkor kevésbé vonzanak a klasszikus nyaralós helyszínek, el sem tudom képzelni például, hogy tengerparton töltsek egy hetet vagy ilyesmi. Amikor végre ki tudok kapcsolódni, akkor fogom a fényképezőgépemet, egy kényelmes cipőt, SPF50+ fényvédőt és meg sem állok amíg nem muszáj. Magyarán az elmém és a lelkem töltődik, míg a testem teljesen lenullázódik egy-egy ilyen „nyaralás” alatt. Grúzia éppen jókor jött, akkortájt konkrétan a szétrobbanás és a végkimerültség határán voltam, nagyon nagy szükségem volt a csendre és ehhez bizony a legjobb hely! 

Csend. Egyszerre félelmetes és nagyon megnyugtató, akárcsak órákat sétálni a hegyen önmagaddal és a gondolataiddal. Beszív, kifúj, ül, hallgat, üvölt, elenged, megy tovább. 

Abszolút 3000m magasan éreztem magam a legjobban, távol mindentől és mindenkitől. Olyan elképesztően szép volt a környezet, hogy semmihez sem tudom hasonlítani, pedig megjártam Izlandot is (képek ITT). A hegyek oldala mint egy botanikuskert, ennyi különböző virágot még életemben nem láttam, a növények mennek amerre csak tudnak, utak gyakorlatilag nincsenek. Offroad de abból is a súlyos fajta, sziklán, patakon és nagyjából mindenen át kell menni, 70km-t tettünk meg 6 óra alatt, talán el tudjátok képzelni. Érdekes, hogy útközben is, a falvakban sőt a kisvárosokban is mindenhol tehenek mennek, szintén amerre csak akarnak, nem különösebben érdekli őket az autós forgalom mint olyan. 

Egyik kedvencem az egész szvanétiai utazás során Ushguli volt, azaz Európa legmagasabban fekvő lakott települése és egyébként a világörökség része. Az odavezető út sem egy leányálom, de ha már ott vagy, akkor gyorsan rájössz, hogy mindent megért. Renegeteget tudnék mesélni róla, nagyon kettős érzéseim voltak, de konkrétan ide szeretnék visszamenni, mert volt benne valami nagyon vonzó és még egy jó szállást is sikerült találni, ami viszonylag ritka.  

Grúzia varázslatos, helyenként szürreális, máshol szomorúan hanyatló, ugyanakkor felemelően őszinte és emberi. Én szégyelltem magam, amiért újra és újra megdöbbentem azon, ha egy vadidegen odajött segíteni. Szokatlanul kedvesek az emberek, az ételek (még a legegyszerűbbek is) isteniek, a borok nem kevésbé és mindez nagyon -számunkra- alacsony áron. Mindenképpen szeretnék visszamenni legalább egy hónapra, mert őszintén csak úgy van értelme, szóval alig várom a korai nyarat! 

Ki járt már Grúziában?