A történetem olyan régre nyúlik vissza, hogy elkezdeni is nehéz. Ha jól emlékszem, általános iskola végéig semmi gond nem volt a bőrömmel, majd jött a pubertás kor és minden megváltozott. Hullámzóan vészes, de tartós gyulladás, súlyos akné, közben kipirosodott és hámló bőr, amin valamennyi kozmetikus csak rontott. Sorban jöttek a “soha el nem múló” sebek, azokból pedig a mély, atrfófiás hegek, amelyről most be is másolom a releváns részt, a teljes cikket itt olvashatjátok.
Ezek a bőrbe besüppedő szabálytalan vagy szabályos formájú lyukak, bőrhibák komoly hatással vannak a lelkiállapotra és a közérzetre is. Érzelmileg és lelkileg egyaránt lehangolják az embert, rontják az önértékelést, a magabiztosságot, depressziót és szorongást okozhatnak, sőt, a társas kapcsolatokra is negatívan hatnak, olyannyira, hogy előfordulhat, hogy az egyén nem akar egyáltalán emberek közé járni.
Itt el is érkeztünk a lényeghez, a középiskolás éveimet (és az azutániakat is) pontosan így éltem meg, sokszor iskolába sem mentem, mert annyira csúnyának láttam az arcomat, a súlyos lelki sérülésről már nem is beszélek. Akkoriban valamiért szó nem volt szeborreáról, mindenki (bőrgyógyász, kozmetikus) azt mondta, hogy hormonális probléma, szedjek fogamzásgátlót, aztán majd elmúlik, legkésőbb a szülés után. Ezt inkább nem kommentálom ha nem baj. 
Röviden fogalmam sem volt mit tegyek, az összes elérhető (drogériás) kozmetikumot kipróbáltam, amit zsíros, pattanásos bőrre ajánlottak. Váltakozott a túlszárított és a nagyon zsíros bőrállapot, pánikomban pedig össze-vissza kentem rá mindent, hogy egyensúlyban tartsam. Anyám persze nem értette miért dramatizálom túl a dolgot, “a tinik pattanásosak, majd elmúlik”. Nem, nem múlt el.
Igyekszem röviden összefoglalni a lényeget. Hosszú idő alatt rengeteg terméket kipróbáltam, de csak az utóbbi néhány évben sikerült tényleg javítani a bőrképemen. Elkezdtem tanulmányozni az összetevőket, sokkal jobban és tudatosabban figyeltem a bőröm igényeire és aszerint használtam a hámlasztókat, szérumokat, krémeket és így tovább. Mondanom sem kell, közben teljesen felhagytam a kozmetikusokkal, mert egészen egyszerűen a bizalom halvány szikrája sem maradt meg bennem. Mostanra mondhatom, hogy egészen jó munkát végeztem, de valami mégsem jó.
Ha jártál hasonló cipőben, akkor biztosan érezted már, hogy legszívesebben lekaparnád a bőrt a képedről. Nehéz elmagyarázni, de időnként olyan “koszosnak” érzem, hiába minden kezelés, a szárazság és a gyulladás még mindig felül tud kerekedni, amitől persze kiakadok és elvonulok sírni a sarokba. Azt már tudom, hogy mindenki rosszabbnak látja a helyzetet mint amilyen valójában, így én is, de mit csináljunk, minden nap rossz érzés tükörbe nézni. Ráadásul a hegek sajnos egyre látványosabbak, ahogy öregszem, a bőr megereszkedik, így nyúlnak a mélyedések is.
Most, hogy megírtam az előzményeket, beszélhetünk a jelenlegi helyzetről. Nagyjából 2-2,5 hónapja, egy közös ismerősünknek hála találkoztam Szakonyi Eszterrel, aki a budapesti Vintage Beauty Nőintézet megálmodója, kozmetikus, egészségügyi szakkozmetikus.
Most pedig ismét bemásolok egy részletet, Eszter gondolatai tökéletesen visszaadják az élményt, amiben nekem is részem volt.
Az emberi arc az egyik legpontosabb térkép az egyénről.
Múltja, életmódja, szokásai, egészségi állapota, lelki alkata, törekvései és elfojtásai, hangulata és indulatai, szociális és társadalmi helyzete, egyéni történelme, kora, önmagával és a környezetével szemben támasztott elvárásai, mintái és még oly sok minden olvasható le a bőr állapotából, tüneteiből, ápoltságából, barázdáiból, redőiből, elváltozásaiból és a mindezek elfedésére tett törekvésekből.
Ezen kódrendszer megfejtése érdekes emberi játék.
A kozmetikus alapvető feladata az arc által hordozott kódok minél gyorsabb értelmezése és lehetőség szerinti manipulálása. Ha feladatát jól végzi, nemcsak az okozatokon van esélye javítani. Az okokra is hathat.
A kérdések mindig ugyanazok: adott arcon és bőrön mi látható? Miért alakult ki, miről árulkodik, és mi a háttere? Módosítható-e, módosítandó-e és ha igen, akkor milyen eszközzel?
Mielőtt lefeküdtem volna a kezelőágyra, nagyon hosszan beszélgettünk a múltbéli és a jelenlegi bőr- és lelkiállapotomról, Eszter termékeiről, az elveiről és úgy egyáltalán mindenről, ami bőrápolás. Talán az első 15 perc után éreztem, hogy jó helyen vagyok. Megnyugtató volt a szó legjobb értelmében.
Túlzás nélkül mondom, hogy majdnem az egész napot nála töltöttem, de még az sem volt elég. Ha tehetném minden nap beszélgetnék vele, annyira lenyűgöz a személyisége, a tudása, a finomsága. Életemben először éreztem, hogy végre nem csak a bőrömet, de a lelkemet is kezelik, mert bizony nagyon szoros az összefüggés.
Amikor időnk vége felé jártunk, Eszter azt mondta nekem, hogy vannak dolgok amiket el kell engednem. A bőröm már nem zsíros és közel sem olyan problémás mint amilyen volt, és amilyennek talán még mindig látom. Figyeltem rá, szépen javult az állapota, ugyanakkor most olyan mint egy növény, amit kicsit túlgondoztam. Vízhiány, kis érzékenység, enyhe szeborrea, érfal gyengeség és persze az atrófiás hegek, de ezeken lehet segíteni és hónapok alatt ugyan, de együtt rendbe fogjuk hozni.
Ez volt az a pont, amikor zokogni kezdtem az ágyon. Egyrészt bár hamarabb találkoztunk volna, másrészt sok sok fájdalmas év és kicsit mondhatjuk, hogy reménytelennek tűnő küzdelem után, végre elhittem, hogy jobb lesz. Elsősorban a lelki oldal miatt fontos ez nekem, mert bár tényleg nem olyan vészes a helyzet, ahhoz hogy ezt a nagy csomagot el tudjam engedni, szükségem van valakire, aki segít végigmenni ezen az úton. Eszter lesz az, ebben biztos vagyok!
A következőkben szeretnék beszámolni a Green Peel kezelésről, a Vintage Beauty termékekről szerzett tapasztalataimról, illetve persze a jövőbeli tervekről és kezelésekről.
Nagyon remélem, hogy ezzel én is adhatok egy kis reményt azoknak, akiket hasonlóan megviselnek a bőrproblémák/bőrbetegségek. Sokan vagyunk sajnos, de hiszek a támogatás erejében. Valahányszor találkozom egy olvasómmal, vagy betér a munkahelyemre egy bőrproblémákkal küzdő nő, elmondom, “gyönyörű vagy”! Soha nem szabad elfelejteni, hogy nem a bőrproblémák határoznak meg minket! Jobb lesz. Ha el nem is múlik, akkor sem reménytelen. Semmi nem az.
Köszönöm a figyelmet!