Egy kedves olvasóm felhívta a figyelmem a szarajevói szerzemények egyikére, mégpedig az Alessandro lakkra, amiről eddig nem véletlenül nem született bejegyzés. Mivel a rossz tapasztalataimat is meg szoktam osztani veletek, most elmesélem a viharos kapcsolatunkat. Az Essie után ő volt az első amit ki szerettem volna próbálni, de miután egy rétegben siralmasan festett el is süllyesztettem a doboz mélyére, valahogy nem volt kedvem egy újabb csalódáshoz.
Üvegben annyira tetszik, hogy leírni is nehéz. Láthatóan sokoldalú lakkról van szó, néhol zöld, máskor rezes bordó. Mint mondtam, egy rétegben nagyon gyenge, leginkább egy rosszabb Kallos lakkhoz tudnám hasonlítani. Két rétegben még mindig nem az igazi és sajnos ez az a csíkos textúra, ami túl híg ahhoz, hogy szépen terüljön. Végül három réteg lett belőle, aminek több mint fél óra kellett a száradáshoz. Legalábbis azt hittem, másnapra mégis az ágynemű köszönt vissza a körmeimen és már estére csúnyán megkopott. Mivel megígértem, hogy megmutatom, nem adtam fel. Egy réteg Claire’s alaplakk, rajta az Alessandro két rétegben, végül NYC Turbo Dry, hogy meg is száradjon. Másnap így nézett ki:
Az életben nem tennék ki ilyen lakkozást és körömvégeket, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy újra nekifussak. Ez a lakk szörnyű és bizony hatalmas csalódás. Alap és fedőlakkal sem bírta másnap estig és bár kevésbé csíkos, még így sem szép.
Összességében mindez elmenne ha egy olcsó lakkról lenne szó, de ez 2500-3000Ft körül van és részemről ebbe az árkategóriába nem férnek bele ilyen hibák. Azt mondom, ne bánjátok hogy itthon már nem lehet kapni, biztosan nem próbálnék ki másikat.