Tavaly ilyenkor egészen sokáig aludtam, ami a kilencedik hónapban már nagy dolognak számított. Születésnapom volt, ezért terv szerint készülődtem, hogy miután letudtuk a szokásos vizsgálatot -lehetőségeimhez képest csinosan- ünnepeljünk valahol. Sminkelés közben éreztem, hogy valami nem stimmel, nem fájt, de nem volt jó.
A szokásos vizsgálaton tappancsokat tesznek a várandós nő (esetünkben én) hasára, így figyelik a baba életjeleit, ami általában 20-30 percig tart, attól függ mennyire alszik a bébi, de most nem ez a lényeg. Az ápolónő finoman közölte, jobb ha áttotyogok a kórházba, mert valami készülődik, talán ma lesz az a nap. Nyilván az egekbe szökött a pulzusom, egyrészt még bő két hét volt hátra, másrészt nem volt nálam a “felszerelés” elvégre születésnapom van és ünnepelni megyünk. Nem szülhetek. Ma nem.
A kórházban már minden olyan gyorsan történt, hogy rengeteg részletre nem is emlékszem. Amikor azt mondták komplikáció adódott ezért azonnal ki kell venni, minden elhomályosult. Tudom, hogy havazott és emlékszem a felfordulásra illetve még azt sem tudom elfelejteni ahogy teljes sminkben, óriási hassal “vágtatok” az előkészítőbe, onnan pedig a műtőbe. Nehéz lenne leírni mit éreztem akkor. Soha nem féltettem még senkit ennyire, rettenetes volt. Nem untatnálak benneteket a részletekkel, hála az Uzsoki kórház ügyeleteseinek minden rendben ment, lényegében a fiam már akkor is izgága volt, így sikerült összecsomóznia a köldökzsinórt. A műtőből kifelé jövet az Ő arca volt az első amit megláttam és egészen biztos, hogy soha nem felejtem el azt az arcot. Azon a napon valami véget ért és egy egészen más, új kezdődött. 
Összességében bátran kijelenthetem, hogy életem legjobb és legrosszabb születésnapja volt egyszerre. Egy év telt el, a fiam akárcsak a szülei, igazi harcos típus, gyorsan rendbe jött és nagyon remélem, hogy már nem is emlékszik az egészre. Nagyjából két hónap sírás után én is feldolgoztam és rájöttem, hogy nem kell azon gondolkoznom mi lett volna ha, hisz minden rendben van, a gyermekünk egészséges, mi több, tökéletes.
Rengeteg élmény ért egy év alatt és néha még most is hihetetlen, hogy mindaz amit egy ANYA jelent, az én vagyok neki. Ez a lehető legösszetettebb szerep, ha mást nem is, ezt már megtanultam.
Annyi mindent tudnék még mondani, de talán soha nem lenne vége, ezért immár két csodás pasi társaságában megyek ünnepelni.
Isten éltessen Téged, egyéves Édesanya! És persze a legénykét is. Milyen megható történet… Jó, én most mindenen képes vagyok sírni, nekem még hátravan cca.9 hét a szülésig a második babával, és most kicsit vissza kell vennem a lendületből, mert a dokim majdnem befektetett a kórházba… Szóval sok-sok boldog évet közösen!
Detti, vigyázz magatokra és pihenj inkább, már nincs sok hátra! Gondolok Rátok és a legjobbakat kívánom továbbra is!
Nagyon boldog szülinapot kívánok mindkettőtöknek! Régebben nem érintettek meg annyira mélyen az ilyen irományok, mert nem tudtam nagyon beleképzelni magam, most viszont majdnem elsírtam magam, miközben olvastam. Mióta pár hónappal előtted megszültem a kislányomat, azóta nagyon érzékeny vagyok minden hasonló témával kapcsolatban.
Örülök, hogy minden rendben és tényleg nem szabad visszanézni, mindig csak előre! Gratulálok a csodás pasikhoz és legyen nagyon szép napotok! 🙂
Tudom zizitim, alig pár hónap van a gyerekeink között, korábban engem sem hatott meg semmi ilyen, bezzeg azóta… Ezt a pár sort is bömbölve írtam. Át kellett lendülnöm a nehezén és nem segített, hogy ezerszer elmondták mekkora szerencsém volt… Utáltam, de túl vagyunk rajta és megyünk tovább előre 🙂
Kicsit elpityeredtem ettől a bejegyzéstől!
Boldog szülinapot mindkettőtöknek!!! Szerintem különösen nagy kiváltság ha aznap adhatsz életet a gyermekednek amelyiken évekkel ezelőtt te magad is születtél.
Szép napot és jó bulizást a fiúkkal!!! 🙂
Én zokogtam, de örülök hogy megírtam 🙂 Valójában igen, különleges nap volt és mostantól mindig az lesz. Köszönöm! 🙂
Isten éltessen sokáig mindkettőtöket! Micsoda véletlen, hogy egy nap ünnepelhettek. 🙂 Anyukámnak éppen tegnap volt születésnapja. Szép napot!
Nagyon sok jó embert ismerek, aki ekkortájt született. Ez egy jó hónap 🙂 Boldogot édesanyádnak is! 🙂
Boldog születés- és szülésnapot 🙂
Oh köszönöm szépen! 🙂
Boldog születésnapot mind a kettőtöknek és kellemes napot mára!
(Nofene, a nap már ki is sütött!)
Ki bizony, arra a napra csodás időt kaptunk, de a helyzet az, hogy kb fél napig csúszdáztunk és labirintusban mászkáltunk 😀
Na, azt a pindúr tutira élvezte, meg azért gondolom te is. 😀
Naná, volt felnőtt és gyerek oldal is, így mindenki jól járt. Mondjuk a szabadesés-szerű csúszdát már nem mertem kipróbálni 😀
awww! <3
…nincsenek szavak arra, hogy hogyan változik meg egy Nő abban a pillanatban, amikor Anyává válik, amikor megpillantja azt a gyermeket, akit 9 hónapig dédelgetett-nevelgetett a pocakjában… 🙂
Kívánom, hogy az elkövetkezendő években még sokkal-sokkal boldogabbak legyetek együtt! 🙂
<3
Isten éltessen mindkettőtöket nagyok sokáig! 🙂 Megható volt olvasni a soraidat. További minden szépet és jót kívánok nektek! 🙂
Köszönöm szépen Ági!
.nagyon boldog szulinapot es a kicsinek is persze 🙂 Meghato gondolatokat irtal le, neha kulonleges mit produkal az elet…
Igen, miután azt hinném már semmi nem lep meg, jön egy ilyen. Köszönöm!
Isten éltessen benneteket 🙂 még nagyon sokáig…
Köszönöm szépen!
Nagyon boldog szülinapot, te kis harcos szupermami! Ügyes voltál! 😉
Háááát ezzel most vitatkozhatnék, de nem fogok. Csapatmunka volt/van 🙂
hehe, pont tegnap jutott eszembe, hogy valamikor mostanában ünnepeltek, és tessék …, hát csak ünnepeljetek mindig, minden nap, amikor eszetekbe jut, együtt is meg külön is 🙂
Igyekszünk! 😉
Isten éltessen mindkettőtöket!Csodás bejegyzés:)
Köszönöm szépen! 🙂
Nagyon szép bejegyzés volt, abszolút látható ebből is, h erre nem lehet felkészülni… Se a problémásabb részekre, se a boldogságra 🙂
Persze tudjuk az eszünkkel, h hiába tekintünk vissza, h “mi lett volna, ha..”, de néha nem lehet megakadályozni, h be ne kússzon alattomosan a tudatalattinkba ilyen káros és romboló gondolat… Remélem nem gondolsz már annyit erre, hiszen biztos csodálatos volt az első közös szülinapotok! És még hány, de hány lesz..! 😉
Gratulálok Nektek! :-*
Nem, szerencsére kihevertem de máig nem szívesen gondolok arra a napra. Trauma volt, amit fel kellett dolgozni, most már csak a jóra próbálok koncentrálni 🙂 Köszönöm!!
<3 és kivételesen nem pityeregtem el (de csak a sztori ismerete miatt lehet), hanem nagyon mosolyogtam. 🙂 😉
😉 <3